André Ravier: Szalézi Szent Ferenc

Szalézi Szent Ferenc élete (1567-1622) a kereszténység egyik legválságosabb időszakában zajlik. A protestantizmus megerősíti állásait, a Trienti Zsinat utáni Egyházban a reformok tisztító szelei fújnak. A szembenállás nemcsak drasztikus hangvételű hitvitákban, hanem az erőszak minden formájában is megnyilvánul. Cuius regio, eius religio. És ekkor a Genf-Annecy-i egyházmegyében megjelenik egy huszonhat éves főúri származású plébános, azzal a megbízással, hogy szervezze újjá a környező hegyvidék elnéptelenedett és kálvinistává lett falvainak plébániáit. Sokan azt hitték róla, hogy elkényeztetett arisztokrata, és kiderült, hogy kitartóbb lovas és hegymászó, mint parasztivadék munkatársai. Amellett mindent tud, mindenkit megért, minden helyzetben van egy életrevaló javaslata. Szelíd szavaiból szeretet árad, sohasem gyűlölködik, sohasem erőszakos. Mintha más anyagból lenne az agya és a szíve, más indulatok és érzelmek mozgatnák akaratát, mint a többi halandóét. Érvelése szelíd, de ellenállhatatlan: keresztül-kasul idézi a Szentírást, az egyházatyákat és a doktorok műveit. A rábízott vidék lakossága ezerszámra tér vissza az egyházba.