Desmond Doig: Teréz anya népe és munkája; Istenért - Kalkuttai Teréz anya. Elmélkedések

Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve: Agnes Gonxha Bojaxhiu; Szkopje, 1910. – Kalkutta, 1997) a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.
Ágnes (1928-ban) 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni. Kérte felvételét a Loretói Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába küldték. Szerzetesi fogadalmát itt tette le 1931-ben.
Tizenöt év múlva Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. Kalkutta érsekén keresztül engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött. Amerikai missziós nővéreknél egészségügyi kiképzésben részesült, majd hamarosan visszatért Kalkuttába...
1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Hitvallásuk: "Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk." A rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.
A wikipedia nyomán