Kosár
Tersánszky Józsi Jenő azokból a novellákból állította össze új könyvét, amelyekkel annak idején kezdte a Nyugatban. Örülök, hogy ezeket a munkákat most újra, egyvégben elolvashattam s még jobban örülök, hogy ami bennük akkor megkapott: azt most is megtalálom bennük s ugyanolyan élvezetet szereznek, mit annak idején első olvasásra. Tersánszky nem sokat tévelyeghetett, vívódhatott magával, úgyszólván készen jelent meg, a maga egész sajátságos hangjával, gyökerességével, nyers erejével és tömöttségével. Különben sem töprengő szellem, nem a gondolkodás embere, hanem az életé, amelyben egész lényével, érzelgés és okoskodás nélkül benne él s amelyet olyannak vesz, amilyen. Lírája tulajdonképpen nem is más, mint életérés. Minden szilárd talajon ál, a realitás talaján, van benne valami fauni természetesség, amely nem érzi magát különállónak a természettől, hanem szoros kapcsolatban él vele, maga is egy darab természet.
Schöpflin Aladár. Nyugat. 1918/21-22.
