Kosár
"Fodor verseit sokan elválaszthatatlannak tartják Ady költészetétől, amiben annyi igazság kétségtelenül van, hogy Fodor verseinek egy-részét - számban és értékben elenyészően kisebbik részét - csakugyan nehéz elképzelni Ady nélkül. De ezen a könnyen ellenőrizhető külső összefüggésen kívül, Fodornak mélyebb vonatkozása is van Adyval: költői magatartásának Adyval való rokonsága.
Fodornak is a vers a tengelye, benne is mélyen ültetett hite él költői elhívatottságának; vállalja az ostorozást és a prófétaságot, ha kell, aszkézis árán is: nem kell neki e földön egyéb, csak Isten sugalmának «hű vagy gyarló ajka lenni».
Fenyő László. Nyugat, 1928
Ez a költő csak «titkos zúgú, meghitt magában» érzi jól magát, gyűlölője a szépnek, mert a szép «ellensége a mélynek» és versei talán azért vannak túlfűtve érzéki lángolású képekkel: nyárral, bőséggel, gyümölccsel, aratással, hogy e földszagú valóságokkal töltse meg lelkét, amelyet már megérintett «a világmély léghuzata, a rettentő nagy Üresség».
És ezért isteníti az erőt, a nomád ősök korlátlan ösztön-életét, ezért sírja vissza Ázsiát és vonul pusztába «izzó farkasok és rőt homok honába», «mint a kemény próféták», háborgásokkal a lelkében - mindenütt legbensőbb önmagát keresve, akire rábízták «az Isten titkát»."
