Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében

A legnagyobb szerencsétlenség, mely az emberi fajtát sújthatja: a háború, mely kiterjed az egész világra egy emberöltőn belül másodszor perzseli föl az emberi világ tájait. A sorscsapás hazámat és nemzedékemet sem kímélte. Nincs módom megítélni,  reménytelen-e az ember sorsa a földön? Engem hazám sorsa érdekel.
A háború nemcsak azért a legnagyobb szerencsétlenség, mert az emberi életek millióit pusztítja el – egy járvány, az időjárás változása is elsöpri emberéletek százezreit –, hanem sokkal inkább az emberi lélek és műveltség területén végzett vészes pusztításai miatt. Ez a háború, mely következése és folytatása az előzőnek, mélyebben éget és roncsol az emberi lélekben, mint valaha is az előzőek. Mintha minden megegyezés megszűnt volna ember és ember között.