Gelléri Andor Endre: Szomjas inasok

"Gelléri első novelláskötetének tizennégy írásában különféle városi munkások szerepelnek, akik egyszerre gyűlölik és szeretik az anyagot, amellyel dolgoznak. "A szállítóknál" című elbeszélésben egy hatalmas, betonfenekű kasszát kell néhány munkásnak felcipelnie a második emeletre, gyürkőznek, káromkodnak, és mire végeznek és megkapják a szerény fizetséget, mindannyian csak aludni tudnak. A "Szomjas inasok" három szereplője kirándulni indul, de a nagy melegben nem visznek elég vizet, és mikor végre találnak egy házat, csak pénzért kapnának inni, de pénzük sincs. Elkeseredésükben a földre rántják a termetes asszonyságot, ám a nő testisége láttán mindhárman rávetik magukat és - csókolgatni kezdik. A fiatal életerő jellegzetes vonása Gelléri első novelláinak. Az írót azonnal elismeri a kritika, a Nyugatban Kosztolányi ír első novelláskötetéről: "Micsoda gazdagság és változatosság, a lehetőségek milyen szép ígérete s a művészi eszközök milyen kemény kezelése. Költő ez a fiatalember és művész is. Ha valaki naturalistának nevezi, nyíltan szemébe nevethet. Nála a valóság csak ugródeszka. Képzeletéből alkot. Ahhoz, hogy egy szállítómunkást megformáljon, több képzelet kell, mint bármi holdbeli ábránd kimódolásához. Tündéri realizmusa fölött könnyűség és fényesség lebeg."