A világháború okiratai. III. Az angol kékkönyv 2. rész A brit külügyi hivatal táviratváltása

Elősző „A Világháboru okiratai”-nak ez a második és az utána következő harmadik füzete annak a magatartásnak a diplomáciai leirását tartalmazza, amelyet az angol külügyi hivatal és az angol kormány tanusitott az európai válság során. Az ilyen iratok olvasásánál sohasem szabad elfelejteni, hogy egyoldalu információkkal állunk szemben, amelyeknek esetleges ferditéseit, vagy félrevezető célzatait két okból is igen nehéz azonnal észrevenni. Először, mert a diplomácia nyelvezete igen bonyolult és sokszor szándékosan is homályos vagy kétértelmü, másodszor, mert az ilyen iratok közlésénél a kormányok teljesen önkényesen járhatnak el és szabadon válogathatják meg, hogy saját céljaiknak megfelelően mit terjesszenek a közönség elé és mit hallgassanak el. Ezért az olyan bonyolult nemzetközi válságot, mint azt, amely a mostani világháborura vezetett, helyesen megitélni csak ugy lehet, ha valamennyi érdekelt kormány állásfoglalásait ismerjük és ha az eseményeket valamennyiök szempontjainak megvilágitásában láthatjuk. Ajánlatos tehát, hogy e füzetek olvasói valamennyi hatalom diplomáciai jelentései elolvassák, különösen pedig, hogy az angol kékkönyv vagy az orosz és francia szines könyvek jelentéseit egybevessék a német fehérkönyv és az osztrák-magyar vöröskönyv jelentéseivel.