Sisa Béla: A Kárpát-medence fatornyai

A szerző több mint három évtizedes kutatómunkájának eredményét tartja kezében az olvasó. 1970-ben kapta az első, toronyra vonatkozó megbízást: a villámsújtotta tiszacsécsei harangtorony helyreállítását tervezte meg, majd következtek a gödörházi és kercaszomori tervezési munkák. Ezek során ötlött fel benne, hogy vajon az építészetben használt, középkori eredetű kör-négyszöges triangulás szerkesztési módszert a fából készült építményekre is lehetne-e alkalmazni? Az elméletet a gyakorlatban 1972-73-as erdélyi kutatásai és felmérési munkái során próbálta ki: a mezöcsávási és a magyarvistai fatornyok arányainak visszaszerkesztése a várt eredményeket hozta. A bíztató kezdet után 1974-ben kapta a felkérést arra, hogy Egerben tartson elöadásta kárpát-medence fatornyairól. ez volt az első nagyobb lélegzetű munka, ahol számvetést kellett csinálnia. Saját anyagán kívül közelében voltaz OMF archívuma és népi építészeti gyűjteménye, valamint Balogh Ilona alapmunkája. Az azóta az egész Kárpát-medencében rendszeresen folytatott terepmunka könyvészeti és levéltári kutatásokkal is kiegészült, s az elmélet a nyíregyházi sóstói múzeumfaluban rekonstrukcióban felépített tivadari harangtoronyban öltött testet.

Kihajtható térképmelléklettel.