tartalom:
"Az ipari építészet jóval megelőzte az ipar nagyüzemmé válását. Már a pompei őrlőkövek és az első primitív vízimalmok védelmére emelt építmények is azt a célt szolgálták, mint a modern, fejlett ipar építészete: a termelő gépek, anyagok és a termelést irányító munkások védelmét. Nagyobb arányú fejlődés tagadhatatlanul az ipar nagyüzemmé válásakor indult meg. A növekvő termelés a gépek koncentrálását követelte. Ezek védelmére nagy csarnokokra volt szükség. Az építészet a technológia szolgálatába szegődött és speciális fajtáját teremtette meg az eddig általános jellegű építészetnek.
Az ipari építészet műemlékei híven tükrözik a fejlődés fokozatait, és képet nyújtanak a forma és tartalmi egység kialakításáról. Jelen munkámban feldolgozott mezőgazdasági ipari műemlékek bizonyítják, hogyan kapcsolódik össze az építészet és a nép sajátos alkotóképessége, és hogyan fejezi ki a kor eszmei tartalmát. A vízimalmok és a táj kapcsolata, a szélmalmok megkapó tömeghatása, a belső szerkezeti részek gazdag fafaragása művészi egységgé kovácsolja a technológiát szolgáló alkotást és az ember lelki gazdagságát. Technológia, építészet és művészet olvad ezekben a létesítményekben harmonikus egységgé. Az ipari építészet műemlékeinek ez az ökonomikus egysége legyen alapja új ipari építészetünk fejlődésének, mert benne a nép alkotott és teremtett magának olyan létesítményeket, amelyek a termelést legésszerűbben szolgálták, és a legközvetlenebb valóját nyújtották sajátos művészi képességeinek."
leírás:
Megjelent 600 példányban. Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető