Szabóky Zsolt: Bolgár kolostorok

"Amikor az Isten felosztotta a földet a népek között, a bolgárok megkésve járultak az Úr elé. Mit tehetett az Úr? Odaadta a föld legszebb zugát, amit saját magának tartogatott: a Duna kék szalagjától az Orpheusz dalait visszhangzó Rodope déli ormáig, a Fekete-tenger partjának aranyhomokjától a Rila-hegység és a legendás Pirin égbeszökő bércéiig. Az Úr e nagy adakozó kedvében sokáig kételkedtem, hiszen tőlünk még azt is visszavette, amit eredetileg nekünk adott. Harminc-egynéhány éve azonban, amikor a Rila patak völgyében először kaptatott velem fölfelé az azóta már múzeumba került kis helyiérdekű kávédaráló, újra eszembe jutott ez a legenda. A távolban félelmetes szépséget sugározva emelkedtek meredek ormaikkal a magas csúcsok. A sínek mellett, a mélyen bevágott völgy fölé is megközelíthetetlen hegyoldalak magasodtak, amelyről dús patakok és vízesések szállították le a hegység bő vizét. S ahogy Rila falut elhagyva két, messzire kimagasló, hatalmas sziklatömb között befordultunk a kolostor felé vezető szűk szurdokba, egy időre eltűntek szemünk elől az égbe vesző, kísérteties, fekete bércek, majd a fordulókban egyre gyakrabban villant meg egy-egy hófödte hegyorom, míg végre a 2729 m-es Maljovica déli lejtőjén kitárulkozó kis völgykatlanban egyszerre bontakozott ki előttünk a fenyőfák zöldjéből a bolgár építészet legmonumentálisabb és legimpozánsabb emléke."

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.