Lechner Ödön

˝A nemzeti stílus eszméjével kapcsolatban felszínre kerül a nacionalizmus problémája, elsősorban az építészetnek a magyar sovinizmus hirdetőjeként, sőt a nemzeti elnyomás eszközeként történő felfogása, amelyre mint létező veszélyre Merényi Ferenc 1970-ben megjelent úttörő adatgyűjteménye kénytelen Lechner műveinek tárgyalása előtt hivatkozni és amelyet Bakonyi Tibor és Kubinszky Mihály is részletesen tárgyal "Lechner a nemzeti építészetet a nemzeti nyelvnél is fontosabbnak ítélte: szerinte az, aki Fiumében partra száll, az épületek homlokzatain olvassa le, hogy Magyarország itt kezdődik. S a nemzetiségek, ha nem tudják megtanulni a magyar nyelvet, lássák a magyar építészetet, és ezen keresztül olvadjanak a magyarságba. A nemzeti építészet ilyen értelmezése nem tekinthető haladónak, s nem a nemzeti önállóság, hanem más népek nemzeti kultúrájának elnyomását szolgálta volna. A haladó és a retrográd elemek összefonódása jellemzője a kornak, s így Lechner építészeti törekvéseinek is. A nemzeti építészet politikai erejét Lechner bizonyára túlbecsülte. A Felvidék eltótosodását és a Székelyföld eloláhosodását cifra homlokzatokkal megakadályozni nemcsak negatív jelenség lett volna, de politikai naivitás is. Egészében mégsem ítélhetjük el Lechnert. Az életművével szembeni hivatalos ellenállás tanúsítja, hogy munkásságában nem a sovinizmus volt a döntő elem, hanem a nemzeti függetlenség követelése" - szól az idézet, amelyben természetesen felismerhető a szerzőktől akkor elvárt politikai állásfoglalás.˝