Vayer Lajos: Témák, formák, ideák

"A tanulmányok hol speciális szakmai nyelven szólnak, hol esszészerű hangon beszélnek - a szerző azt vallja, hogy az új eredmények közlése és a régi ismeretek terjesztése sohasem választható szét, ha egy tudós teljes tudatában van a rá háruló erkölcsi kötelességnek. A szerző életpályája két vonalon futott - ezt a könyv epilógusában fejtjük ki részletesen. Az egyik az itáliai reneszánsznak, a nemzetközi művészettörténet "ígéretföldjének", a másik a magyar művészettörténet hazai "szentföldjének" a kutatása volt -, e kettőt a história örök normája szerint, organikus összefüggésük alapján törekedett művelni. Így kerültek a kötetbe például a német reneszánszról, a németalföldi barokkról, a magyar XIX-XX. századi művészetről vagy a hazai tudománytörténetről szóló tanulmányok is. Úgy gondoljuk, hogy a "stilisztikai" vagy "ikonológiai" szempontok nemcsak a művészettörténészekre, hanem a művészetértő, a művészet jelene és múltja iránt érdeklődő nagyközönségre is tartoznak."

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.