Kosár
E három építészeti forma a legalkalmasabb arra, hogy velük kapcsolatosan vizsgáljuk meg az újabbkori magyar építészet jelentéstartalmát. A vizsgálat merőben újszerű ezen a téren. A magyar építészet kutatásában a stiláris, funkcionális és elsődlegesen történeti szempont mellett a sajátos jelentés szempontja eddig csak elvétve merült fel. Az utóbbi nélkül nem lehet teljes építészettörténeti képünk.
A torony, a kupola és a kolonnád évezredes építészeti formák. Bizonyos fokig és nagy általánosságban időtől, stílustól, nemzeti jellegtől is függetlenek. Egyiküknek jobban kedvez bizonyos kor, stílus vagy irányzat, mint a másiknak, azonban általában minden korban megtaláljuk őket legalábbis egyiküket. Ha az építészetnek egyáltalában alapformái lennének, akkor ez a három bizonyára közéjük tartozna.
Érdekességük, hogy nem szükségszerűek. Ahhoz, hogy a hidegtől, melegtől, széltől, ellenségtől, férgektől és vadállatoktól megvédjük magunkat, sem most, sem semmikor nem volt és nincs szükségünk toronyra vagy éppen kolonnádra.
