Horváth Sándor: Villanyszerelés

Az utóbbi években több, a különféle elektromos berendezések szerelésével foglalkozó könyv jelent meg. Ezek között azonban alig akad olyan, amely gyakorlati segítséget nyújt a kezdő szakmunkásoknak mindennapi munkájuk végzésénél, hanem a már gyakorlattal rendelkező szerelők tudását új ismeretekkel bővíti, hiányos ismereteit kiegészíti. Bármely munkaterületen dolgozzék is valaki, jó eredményt csak akkor fog elérni, ha az alapvető elméleti kérdésekkel is tisztában van. Főképpen áll ez az elektromos szerelésekre. A kérdés: mennyi legyen az a bizonyos "alapvető elméleti tudás"? A jó szerelőnek ismernie kell az elektromos áram előállításának, termelésének módját, jellemző tulajdonságait, áramlási törvényeit, és az elektromos áram felhasználásának lehetőségeit. Csak ezen ismeretek birtokában válik világossá és érthetővé, hogyan tudjuk megállapítani és biztosítani azokat a feltételeket, amelyek mellett az áram legcélszerűbben vezethető felhasználási helyére, zavartalanul fenntartható az üzem, a gazdaságossági szempontok maradéktalanul érvényesülnek. Több évtizedes szakmai pályafutásom során gyakran hallottam ezt a megállapítást: "Más az elmélet és más a gyakorlat." Az elektromosságban viszont e két fogalmat elválasztani nem lehet. Igaz, egy nem megfelelő kapcsoló vagy egy túlbiztosított áramkör esetleg éveken át nem okoz üzemzavart, a feszültség alatt álló vezeték kézzel való kitapogatása sem mindig okoz bajt, de a gyakori gép- és vezetékégések, a sajnos még mindig előforduló halálos balesetek kivizsgálásakor majdnem midnig az derül ki, hogy semmibe vették az elektromosság elméletének fogalomkörébe tartozó ismereteket. De még az egyszerűbb munkák végzésénél is sokszor nehézséget okoz a hiányos képzettség. Elméleti tudás nélkül lehet ugyan csövet fektetni, vezetéket behúzni, de zavarba jön a szerelő, ha egy elosztódobozban például háromnál több vezetéket talál, és nem tudja, mi módon kell azokat helyesen összekötni.