Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét Balogh Júliának

"Ez a könyv – műfaját tekintve – emlékirat. De szabálytalan emlékirat, mert szerzője nem vetette papírra, hanem sok-sok órán át hangszalagra mondta. Nemcsak azért nem írta meg emlékeit, mert sok egyéb munkája mellett nem jutott volna ideje rá, hanem azért sem, mert az utóbbi évtizedek arra tanították, hogy Erdély kérdéséről „csak” beszélnie szabad. Az ötvenes években az ÁVH vitte el, a hatvanas években pedig háziőrizetben tartották... Ennek ellenére előadásaiban és magánbeszélgetéseiben ugyanolyan értékű és maradandó elemző művet teremtett az erdélyi magyarságról, mint amilyet Janics Kálmán A hontalanság évei vagy Duray Miklós a Kutyaszorító című könyvével a felvidéki magyarság életéről.
Aki azt hallja, hogy moldvai csángó, vagy azt, hogy bukovinai székely, egészen bizonyos, hogy azonnal Domokos Pál Péterre is gondol. Neve szimbólum idehaza, Erdélyben és Moldvában, de a világon szétszóródott magyarság körében is..."