Bethlen Miklós: Bethlen Miklós önéletírása. Szemelvények

„Született Bethlen Miklós Erdélyben Kis-Bun nevű faluban s kastélyban, anno 1642. 1-a septembris virradólag.”
Így kezdi önéletírását, egyszerű, határozott és öntudatos mondatokkal. Az első sorok jellemrajzot adnak, s Szalay László közreadásában megjelent két hatalmas kötet mindegyik részlete ezt a kemény jellemet mutatja, aki csak egyért él: Erdély tisztaságáért és szabadságáért, önéletírását a fenti mondattal kezdi, s szünet nélkül egészen addig mondja, míg a börtön kapui végleg rácsukódnak. Akkor sem törik meg, lelkiismerete nem szól ellene, de tollat fog és megírja ezt az önéletírást, Erdély alkonyának rejtett, legbelsőbb történetét, a szenvedélyek, emberi kicsinyességek, a forró, vérbő, mámoros küzdelmek sorozatát II. Rákóczi György túlméretezett lengyelországi vállalkozásától a Diploma Leopoldianuna kötőfékkel fölajánlott szabadságáig. Hatalmas idő. A nagy fejedelmek szelleme helyett árnyékok kergetik Erdélyt a törökhöz, és a töröktől a bécsi udvarba. Fényes és gazdag szabadságából a tartományt jelentő „nagyfejedelemség” rangjáig. Ezek Bethlen Miklós évtizedei. Hőse a kornak, társai menekülnek szavai, megfontolt és messzelátó tanácsai elől, de amikor kifárad a velük való gyötrelmes küzdelmekben, kieszelt tervekkel csábítják vissza a gyűlésbe, Ő a lelkiismeret. Tündérország – sokszor leírja ezt a szót – igazi, ősi értelmének, lelkének megtestesítője.