Botlik József: Erdély tíz tételben. (1918-1940)

"Szépségesen szép föld - mondja a vágy -, amelyet egy nagy világsüllyedés esetén is meg kellene őrizni a maga egészében, "az istenek múzeuma számára, mint a föld és az emberiség történetét a maga kicsiségében is legteljesebben kifejező remekművét." A szászoknak külön himnuszuk van az eltartó erdélyi földről, a románok örömmel vallják: hamarabb jelent meg román könyv Erdélyben, mint a vajdaságokban; a román felvilágosodásnak ez a föld adta az erdélyi iskolát, Erdélyben született Avram Iancu, Cosbuc, Rebreanu, Goga; a 20. századi román politikusok közül Maniu, Vaida-Voevod és Petru Groza; a magyarság történeti tudatában meg egyenesen a nemzeti fejedelemség korát idézi Erdély: Bocskait, Bethlent, Rákóczit; a magyar kultúra drága bölcsőhelyét, Apáczai Csere János, Mikes Kelemen, a Bolyaiak, Kemény Zsigmond, Arany János és Ady Endre szülőföldjét. Balladákat a tizenkét kőművesről, székely keserveseket, és kalotaszegi varrottasokat. Mindenekelőtt irodalmat, művészetet, álmokat, vágyakat, legendás embereket. A köznapok, a tények, a realitások haloványabban vannak jelen a tudatban: Erdély népeinek igaz történetét, mai köznapjait már kevesebben ismerik. Ha tudják is, milyen nyelven beszélnek a székelyek, arról már pontatlanabb a kép, hogy milyen Erdély mai néprajzi megoszlása, és hol húzódnak a történelmi Erdély határai... Erdély utolsó hetven esztendejéről a magyar szakirodalom is csak vázlatosan beszél; a nemrég megjelent háromkötetes Erdély története is csak egy rövidre fogott kitekintésben foglalja össze a "gazdaság, a társadalom, a kultúra, az etnikai helyzet fő fejlődési jellegzetességeit "