Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae

A Metamorphosis Transylvaniae 1736-ban keletkezett. Apor, aki több jelentős latin munka szerzője, ebben a könyvében magyar nyelven örökítette meg a "régi jó" erdélyi szokásokat, a német befolyás előtti állapotokat, a független Erdély idejét. Elsősorban saját nagybátyjának, gróf Apor István főispán-, főtanácsos-, országos kincstárnoknak életmódját és Apafi Mihály uralkodásának utolsó idejét rögzítette: az 1687 előtti nemesség erkölcseit, szórakozásait, ceremóniáit, tárgyi környezetét. Szemlélete kettős: egyrészt a néprajztudósé, szociológusé, aki gyűjti, rendszerezi és módszeresen lejegyzi a múlt még föllelhető, de lassan feledésbe merülő részleteit, másrészt a korával elégedetlen emberé, aki aranykort lát a letűnt világban. A jelen nyomorúságával szemben, melynek okát a német hatalom és divat, a "náj módi" terjedésében látja, eleven leírásokban, tárgyias aprólékossággal festi a még "ésszerűbb" időket, a régi erényeket, Erdély boldog korát. Könyve a magyar nemesi patriarkalizmus első jelentős alkotása.