Kovács Illés: Faanyagismerettan

A fa - kedvező műszaki tulajdonságai következtében - a legfontosabb nyersanyagok egyike. Alkalmasságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utóbbi évtizedekben az iparilag hasznosítható fafajokból a fogyasztás nagymértékben növekedett, felhasználási területe pedig állandóan szélesedik. Napjainkban szinte alig találunk olyan iparágat, ahol ne folyna fafeldolgozó tevékenység. A fát azonban számos esetben nem a tulajdonságainak leginkább megfelelő célra használják. Ennek oka - az esetek többségében - a szakmai ismeretek hiánya, következménye pedig a felhasználás gazdaságosságát veszélyezteti. A gazdaságosság céljából ismernünk kell a felhasználási terület sajátosságait és a fa tulajdonságait. Példaként felhozható, hogy a legtöbb faanyagot felhasználó építőiparban általában a fa szilárdsági értékeit tekintik elsődlegesnek, holott számos esetben - főleg a magas- és mélyépítésben - a fa természetes tartóssága legalább annyira fontos. Felhasználáskor mindenképp számolnunk kell a fa inhomogén felépítésével, a különböző szöveti, alaki és színhibákkal, valamint a higroszkópos tulajdonságokból adódó méretváltozásokkal. Máskor a fa rugalmassági, esetleg keménységi stb. értékei alapján határozható meg a legcélszerűbb felhasználási terület. Noha a fa tulajdonságainak széles körű ismerete - mint az a felhozott példából is érzékelhető - a faanyaggal való gazdálkodás egyik alapvető feltétele, hazai szakirodalmunkban e tárgykörből alig található könnyen áttekinthető, összefogó mű. E hiány mielőbbi pótlása indokolja a Faanyagismerettan című könyv megjelentetését.