Czére Béla: Halál a vörös szalonban

"Lapít a sötét szeparéban, kezében a vadásztőrrel. Hallgatódzik a szeparéajtó mellett. Jön-e a Kék Szalon felől a gyilkos, vagy lement-e kutatni a földszinti helyiségekbe? Halk lépteket hall a Kék Szalon felől. Szívét, úgy érzi, két kézzel kellene visszagyömöszölnie a helyére. De csak vár, sújtásra emelt tőrrel a sötét szeparéban. Mintha másképp járna most az átkozot. Nem olyan döngő léptekkel. Lopakodik, mint a macska, úgy jár a nagy darab, nehéz testével, akár egy vékony, pehely súlyú ember. Most, úgy tűnik Emesének, a szomszédos bal 1-es szeparéba vezető tapétaajtó nyílik. A gyilkos a bal 1-es szeparéban, ő pedig a bal 2-esben. Átsurran a két szeparét összekötő tapétaajtóhoz, emeli a tőrt, vár zakatoló szívvel. De nem nyílik az ajtó, kopogást hall a vékony spanyolfalon keresztül. A füle cseng? Az átkozott gyilkos még szórakozik is vele? Ez valahogy inkább erőt ad most neki, még keményebben markolja a vadásztőrt."