Lőwy Árpád (Réthy László): Lőwy Árpád versei

A századforduló boldog Magyarországa a felhőtlen jólét aranyszigete. Úr és paraszt nyugalmas hétköznapjaiba csak a szegénynép jajszava kiált. Kivándorló-hajók kürtölését visszhangozzák Fiume hegyei, de az intő jelekre senki sem ügyel. Bíborban jár a papság, brokátban a nemesség s a Millenium bőségesen juttat kurucnak, labancnak, tudósnak, művésznek, iparosnak s a galiciai rezervációkból tizezerszám özönlő zsidóságnak. Megtelik az ország Honffyak sokadalmával, miközben a gettók népe harcsabajúszt növeszt.
Így kelt életre Lőwy Árpád...
Alakja ott született a borozgató öregurak kocsmai asztalánál, ahová csak kiváltságosak zarándokolhattak. A nyugalmas kor derűslelkű, iddogáló magyarjai voltak a királyi főváros szellemi fellegvárának utolsó, bohém lovagjai.

Ragasztott példány, eléggé szétesik.