Almási Miklós: Anti-esztétika. Séták a művészetfilozófiák labirintusában

"Az esztétikák legtöbbször akkor siklottak ki, amikor válaszaikat összefüggő rendszerbe akarták foglalni. A 20. század azután bebizonyította, hogy ez a kirakójáték reménytelen vállalkozás: valami mindig ki fog maradni, nincs tökéletesen "passzoló" rendszer, mert mindig akadnak fogalmilag leírhatatlan, csak megközelíthető jelenségek is. És ráadásul épp ezek teszik izgalmassá a művészeteket. A mindent megmagyarázni akaró elmélet ezért önmaga alatt vágja a fát: ha vállalkozása sikerülne, egy unalmas világ térképét rajzolná meg. A nyitott kérdések mindig többet jelentettek a gondolkozás számára, mint a zárt válaszok. Számomra az anti-esztétika, mint címszó, nem jelenti a művészetértelmezés teljes felszámolását. Bizonyos teoretikus maradványok védelmezése számomra is kikerülhetetlen: a posztmodern látásmód békés relativizmusa ugyan felszabadító hatású, mégsem célom a vele járó teljes dekonstrukció: maradnia kell valami fogódzónak a művekről való beszéd számára. De hát mi az, amiről azt mondhatjuk, hogy megmarad? Erre próbálok választ keresni, olykor kérdőjelek közé tett fogalmi kísérleteimmel.

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.