Demkó Kálmán: A szepesi jog. Keletkezése, viszonya országos jogunkhoz és a németországi anyajogokhoz

"A Szepesség a történeti Magyarország egyik tájegysége, a Magas-Tátra délkeleti előterében elterülő medence. A 11. században még erdő borította, nagyobbrészt lakatlan volt. Első telepesei magyarok voltak, Gömörből és Tornából költöztek be a 11-12. század fordulóján. Őket német bevándorlók követték, akik két hullámban érkeztek a Szepességbe. Az első betelepülés a 12. század második felében zajlott, ez belső migráció volt Abaúj területéről. A második, nagyobb méretű bevándorlásra a tatárjárás után került sor. Bár a német nyelvterület számos vidékéről történt a bevándorlás, zömük bizonyosan szász volt. Ezt valószínűsíti az is, hogy a szász jog terjedt el a Szepességben. Később folyamatos szláv bevándorlás növelte a lakosság számát. A szepesi szászok autonómiájának gyökerei a 12. századba nyúlnak vissza; kiváltságaikat első ízben V. István 1271. évi szabadságlevele foglalta össze. Kiváltságaikat Károly Róbert király 1317-ben kiegészítette. A szepesi szászok autonómiájának részét képezték a szabad bíró- és papválasztás, szabad vadászati, halászati és bányászati jog, adómentesség - a királynak terragiumként (földbér) fizetendő évi 300, majd 1200 márka ezüst kivételével. A szepesi szászok - a cipszerek - erős politikai szervezetet alkottak, melynek élén a Landgraf állt. Őt később a XXIV szepesi város grófjának nevezték. A szepesi jog, melyet Zipser-Willkür néven foglaltak össze, kiterjedt a városokhoz tartozó falvakra is."

A borító elülső lapja elválik a könyvtesttől. Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.