Leon Battista Alberti: A festészetről. Della pittura, 1436.

Alberti Della pittura című értekezése alapvető jelentőségű munka nemcsak az itáliai, de az egész európai művészettörténet forrása, a traktátusirodalomban összekapcsolja a késő középkori Cennino Cennini művét (Libro dell' Arte) a reneszánsz művészek későbbi elméleti írásaival. A festészetet a - középkori értékeléssel szemben - "szabad" művészetekkel egyenrangúként tárgyalja. Szerzője nem festő volt, hanem klasszikus nyelveket tanult, egyetemet végzett, sokoldalú tehetségű, művelt ember, aki szoros kapcsolatban állt mind a világi és egyházi hatalommal, mind a művészekkel. A latin nyelvű változat ajánlását a mecénás Giovan Francesco Gonzagának, a másik prológusát a szobrász és építész Filippo Brunelleschinek írta. Értekezése három részből, "könyvből" áll. Az első könyv - bár a szerző nem használja a perspektíva kifejezést - lényegében a 15. századi festői perspektíváról, a látvány képi megszerkesztéséről szóló szabatos leírás. A második könyv arról szól, hogyan kell az ilyen módon megalkotott térben egy adott témát, jelenetet ábrázolni. Ezen alkotófolyamat három fázisát írja le: a körülrajzolás, a kompozíció és a megvilágítás, vagyis a színek használatának elveit foglalja össze. A harmadik könyv a festő személyiségével foglalkozik, azokat a követelményeket fogalmazza meg, amelyeknek szerinte minden festőnek meg kell felelnie. A jegyzetekkel, irodalomjegyzékkel, név- és tárgymutatóval is kiegészített kétnyelvű (olasz-magyar) kiadáshoz a fordító, Hajnóczi Gábor írt a szerzőt bemutató és mű tartalmát és jelentőségét megvilágító kitűnő bevezető tanulmányt.