A tér a festészetben. Szöveggyűjtemény

˝A kötetcím, önmagában, minden bizonnyal többféle értelmezésre nyújt lehetőséget. Mit értünk azon, hogy: a tér a festészetben? Legkézenfekvőbbnek, képekről szólva, a tér perspektivikus ábrázolása látszik, amely mint ismeretes, hosszú múltra tekinthet vissza. Ebben az esetben a vizsgálódás alapjául a valóságos tér közelebbről meghatározható leképzési módját fogadjuk el. Korszerűbbnek, maibbnak tűnik az az álláspont, amely a képmező egészét, a perspektivikus ábrázolás tényétől függetlenül, jelegyüttesként működő észleleti térnek fogja fel, amit a szem bizonyos törvényszerűségek alapján megfejt és értelmez. Mindkét álláspont, bármennyire nyilvánvalónak látszik az egyik és teoretikusnak a másik, a közönséges látásból egyaránt nem következik, az előbbi a geometriát, az utóbbi az alakpszichológiát tekinti vezérelvnek. Az újabb komplex művészettörténeti térelemzések csak megerősítik azt a tényt, hogy a térábrázolással, illetve térérzékeltetéssel általában s az egyes kultúrák, korok, művészek térszerkezetével való elmélyültebb foglalkozás nem képzelhető el szélesebb kitekintés nélkül. A tér kifejezésének sokféle módozatán a laikus szemlélő elcsodálkozhat, s ízlése, kulturáltsági szintje szerint foglalhat állást mellettük vagy ellenük, a művészettörténet azonban, joggal, olyan struktúrákat lát, kutatva keres bennük, melyek az emberi szellem, egy adott kor vagy kultúra különleges értékű, végső fokon történeti ismereteinket gazdagító megnyilatkozásai. Mint ilyenek, a szépirodalmi vagy a zenei közléstől alapjaiban eltérő, de azokkal egyenértékű s az adott vizuális gondolkodás sajátos jellegét dokumentáló forrásanyagnak tekintendők.˝