A barokk, régebbi értelmezéseinek megfelelőleg, mint stílusmegjelölés is lényegileg kétségtelenül kritikai állasfoglalást jelentett. Pozitív értékelés helyett benne csak a művészet elfajulását és elvadulását látták. (7. old) [...]
A természethez való visszatérés vágya a XIX. század folyamán hamarosan elvesztette romantikus, tarka köntösét s a szív ügye helyett az értelem ügye lett. A kozmikus álmokba és játékos képzelgésekbe belefáradt ember lábát újra megvetve a földön tudományos hevülettel kereste a kapcsolatot a környező és elérhető valósággal. (179. old) [...]
A lelkeknek az a forradalmi feszültsége, mely az expresszionizmust megteremtette, ma már jóformán teljesen fölengedett. A megrendült, kizökkent világ lassanként visszanyeri egyensúlyát és földi statikáját. A ma embere már nemcsak érzésforradalmak tüzes ködoszlopában keresi Istent, hanem megérzi mindenütt alátható, értelmes valóságban. (239. old)