Kuno Mittelstädt: Delacroix

"Flandria Rubensszel dicsekedhet, Itália Raffaellóval és Veronesével, Franciaország pedig Lebrunnel, Daviddal és Delacroix-val... A felületes olvasó első pillantásra bizonyára megbotránkozik majd azon, hogy e neveket, melyek annyira különböző tulajdonságokat és felfogást képviselnek, ily módon összekevertem. De az elmésebb szemlélő mindjárt észreveszi, hogy mindannyiukat közeli rokonság fűzi egybe, afféle testvériség vagy atyafiság, aminek onnan ered a gyökere, hogy egyként sóvárognak a nagy, a nemzeti, a végtelen és az egyetemes eszméi után... De hát... mi az a misztikus valami, amit Delacroix századunk dicsőségére mindenkinél tökéletesebben tolmácsolt? A láthatatlan ez, a megfoghatatlan, az álom, az idegek, maga a lélek; s mindezt... egyedül a körvonal és a szín eszközével mindenkinél tökéletesebben, a gyakorlott mester ügyességével, a kényes ízlésű irodalmár szigorával, a szenvedélyes muzsikus ékesszólásával fejezte ki... Az a különös és szokatlan képesség, amely lehetővé tette számára, hogy egyedül a vonal segítségével bármily heves emberi gesztust is ki tudjon fejezni, hogy a színnel meg tudja teremteni azt, amit az emberi színjáték atmoszférájának vagy az alkotó lelkiállapotának nevezhetnénk - ez az egyedülálló képessége szerezte meg neki a költők rokonszenvét... Mérhetetlen szenvedély, félelmetes akaraterővel párosulva - ez volt ő." (Charles Baudelaire)