A középkori orosz művésezt egyik legjelentősebb mestere a görög származású Feofan Grek. Festészetét alapvetően a bizánci kulturális hagyományok határozzák meg, de az új környezet ösztönző hatása alatt a kortárs bizánci emlékeknél drámaibb alkotásokat hozott létre.
Ruzsa György korabeli dokumentumok tükrében követi nyomon a festő novgorodi és moszkvai működését. Részletesen elemzi azokat a vallási, társadalmi tényezőket, amelyek befolyásolták művészete kibontakozását. A freskók, kionok, kéziratok elemzése során kitér a vitatható attribúciós kérdésekre, és ezzel lehetősége nyílik arra, hogy felvázolja a Feofan körül kialakult tanítványi kört is.