Kritikák és képek. Válogatás a magyar képzőművészet dokumentumaiból 1945-1975

„A jelenkor mind művészettörténetileg, mind eszmetörténetileg az ország művészettörténetének egyik legforrongóbb és fejleményekben legsűrűbb korszaka. S ha mértéktartásra int is a történeti távlat hiánya, a nagyszerű eredmények és a viszonylag gyorsan felismert buktatók eddigi tapasztalatai általánosításra is köteleznek” – írja Aradi Nóra a könyv bevezetőjében, a kötet célját is megjelölve.
A felszabadulás korszakhatár; 1945-tel indul új – szocialista – művészetünk története, amelyről három évtized múltán kötelességünk összefoglaló módon is számot adni. Annál inkább, mert a viták, az olykor túlságosan sommás megnyilatkozások, a hibák és tévedések ellenére is a jelenkori magyar képzőművészetnek van mit felmutatnia. A könyv, amelyet az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportja állított össze, az elmúlt harminc év jelentősebb tanulmányainak, kritikáinak, publicisztikai írásainak összegyűjtésével a tapasztalatok általánosításához és a további feladatok meghatározásához kíván hozzájárulni. Teoretikusok és kultúrpolitikusok (Lukács György, Révai József), művészek (Bálint Endre, Bernáth Aurél, Háy Károly László, Pátzay Pál, Somogyi József), művészettörténészek és műkritikusok (Aradi Nóra, Fülep Lajos, Kállai Ernő, Körner Éva, Németh Lajos, Pogány Ö. Gábor, Rabinovszky Máriusz, Rózsa Gyula) írásaiból az olvasó egyszerre kap képet a mai magyar művészetről és a magyar művészettörténeti gondolkodás legújabb kori történetéről, amelyben 20 színes és 176 fekete-fehér reprodukció segíti az eligazodást.