Mányokitól Aba Novákig. Magyar képzőművészet a Szovjetunió múzeumaiban

Nem is lehetett előre látni, milyen nagy feladatra vállalkoznak azok a szovjet művészettörténészek, akik a Kiadó felkérésére összegyűjtötték a Szovjetunió múzeumaiban található magyar, illetve magyar vonatkozású képzőművészeti anyagot. Kutatómunkájuk nem várt eredményt hozott: elfeledett, Magyarországon soha nem publikált értékek kerültek elő, Ungvártól Novoszibirszkig, Rigától Tbilisziig 37 múzeumban több mint 500 műalkotást találtak.
A bemutatásra kerülő anyagból naiv bájukkal tűnnek ki a 17-18. századi, többnyire ismeretlen, magyarnak tartott mesterek művei, valamint néhány Mányoki-festmény. Egy sor jeles, Ukrajnában, Moszkvában vagy Leningrádban működő 19. századi portréfestő – mint Rombauer János, Kozina Sándor, Medvey Ágoston – munkásságáról csak az itt fellelhető képekkel együtt alkothatunk teljes képet. Külön csoportot képeznek a Kárpátalján született vagy itt letelepedett, a mai magyar közönség által alig ismert művészek. Mások – Uitz Béla, Mészáros Dezső vagy Ék Sándor – az I. világháború után emigránsként éltek a Szovjetunióban, és így munkásságuk java része szovjet múzeumokba került. És akkor még nem is említettük a nagy magyar mesterek – többek között Zichy Mihály, Munkácsy Mihály, Paál László, Mészöly Géza, Révész Imre, Koszta József, Aba Novák Vilmos, Rudnay Gyula – számunkra újra felfedezett képeit, amelyek különböző magánygyűjteményekből kerültek a múzeumokba. A lehetőségekhez képest csaknem minden mű reprodukcióját közreadjuk a színes képekkel is gazdagon illusztrált kötetben, mely ilyen módon egy újabb képtárral gazdagítja a magyar nemzeti művészet tárházát.