Román József: Matisse

Henri Matisse a XX. század festőművészetének nagy forradalmára, a szín középponti szerepének fanatikus hirdetője, a színek felülmúlhatatlan varázslója. „Vad” vásznai még legádázabb ellenfeleit is lenyűgözik, tanítványok és rajongók serege látogatja „akadémiáját”, és aki először találkozik vele, elképed, mert lobogó hajú, excentrikus festő-zseni helyett tanárosan pedáns külsejű, szemüveges, halk szavú férfival találja szembe magát. Külső élete eseménytelen; annál gazdagabb és színesebb a belső, a par excellence művészi eseménysor, a folyvást megújuló küzdelem a tökéletes kifejezésért, az érzelmek és hangulatok örök érvényű megragadásáért. „Megbűvöltek a tiszta színek”, „mindig csupán arra ügyeltem, hogy színeim közvetlenül és szabadon zengjenek”, „a színek kifejezőereje ösztönös kényszer számomra”, „inspirációm egyetlen forrása a kiváltott érzés”, „nem tudok különbséget tenni az élettel kapcsolatos érzelmeim és közlési módjuk között” „egyszerűen csak arra törekszem, hogy színeim megfeleljenek érzéseimnek” – íme művészi hitvallásának sarkalatos tételei, amelyek egyszersmind emberi habitusára, benső világára is fényt vetnek. Román József könyve ezt a belső portrét vetíti elénk az értő esztétikai és lélektani elemzés röntgensugarával.