Pogány Ö. Gábor: Molnár-C. Pál

Molnár-C. Pál életműve mennyiségét, stílusfordulatait, festői vállalkozókedvét és technikai leleményét tekintve egyaránt lenyűgöző. 1909-ből már fennmaradtak rajzai, s 1981-ben még frissen, tele életkedvvel dolgozott, miközben a két időponttal körülhatárolható évtizedekben újabb és újabb szellemi kalandokra vállalkozva meg-megújította művészetét. Kezdetben a nagybányai látásmód inspirálta természeti motívumokat megörökítő képeit, majd a 20-as években a római ösztöndíjasok tagjaként Olaszországban klasszizáló jellegű, sima felületű vásznakat festett, melyeken kissé megnyújtott, stilizált alakok időtlen mozdulatlanságba merevedtek. Sok egyházi tárgyú műve mellett arcképeket, itáliai tájképeket, majd egyre gyakrabban szürrealisztikus asszociációkat keltő, álomszerű kompozíciókat alkotott. Nagy mestere volt a színeknek, melyek skálája a halvány, párás szürkétől az éteri kéken és a világító rózsaszínen át a zöldek legváltozatosabb árnyalatáig terjedt, időnként a tárgyiatlan festői foltok szivárványszínű káprázatát is felvillantva. Gazdag grafikusi munkássága egyenértékű festészetével. Pogány Ö. Gábor tanulmánya első ízben vállalkozik ennek a sok árnyalatból összetevődő életműnek a bemutatására.