Fábián László: Molnár. Fábián László írása Molnár Sándorról

˝A modern művészet teoretikusai közül többen is úgy vélik, hogy századunk művészete csupán így közelről nézvést mutatkozik a annyira ziláltnak, összefog hatatlanul sokarcúnak; komolyabb történelmi perspektívából valamiféle egységességet fog kiadni, egy sajátos manierizmus egységességét. Azt, persze, közelebbről sem nehéz belátni, hogy a látszólag különböző jelenségek indíttatásaiban mennyi azonosság munkál. Mégis, igen sokan zavarónak, sőt hiteltelennek érzik, ha egy alkotó nem simul bele legalább a modern képzőművészet két fő vonulatának valamelyikébe, nem kötelezi el magát az expresszió ilyen vagy olyan izmusához, nem cövekel le a konstruktív szándék bizonyos jelentkezési formájánál. Gyorsan fejére idézheti az eklektika vádját még azoktól is, akiket netán csillapíthatna ismeretanyaguk olyan alkotókról, akiknek jelentősége ma már vitathatatlan, s akik sosem riadoztak a hasonló vádaktól. Talán elegendő Picassót, Duchamp-t, Schwitterst vagy Kandinszkijt említeni...˝