Bálint Mihály: A borzongások és regressziók világa

Bármerre visznek útjaink, vidámparkokat találunk szerte a világon mindenütt. Univerzalitásuk azt sugallja, hogy néhány alapvető emberi szükségletre kell válaszolniuk. Ismerve világukat, hozzátehetjük azt is, hogy a bennük kielégülésre váró alapvető igényeknek a lélek meglehetősen primitív rétegeiből kell származniuk.
A vidámparkok a szigorúan kötött mindennapi tevékenységek szüneteit, a kikapcsolódást jelentik. Ilyen értelemben valami hasonlót kínálnak ahhoz, amit a nyaralás is jelent, mégis vannak egyedi jellemzőik.
A vidámparki mulatságok első elemét a nagyon alacsony szintű vendéglátás jelenti; a hagyományosan megkapható ételek két alapvető jellemzője, hogy olcsók és édesek... A következő csoportot az olyan agresszív játékok alkotják, mint a céllövöldék, erőmérő szerkezetek és más, egyszerűen csak destruktív eszközök...
Nagyobb nehézségekkel találjuk magunkat szemben, amikor a harmadik csoport által nyújtott mulatságokat kíséreljük meg leírni: ezek minden fajtája azzal a szorongással kapcsolatos, amit az egyensúly elvesztése, a szilárd talajra támaszkodás megbomlásából származik. Ezeknek a mulatságoknak valamennyi formájában megfigyelhető három jellemző attitűd: először is a félelem, amelyet valamilyen mértékben átélünk (vagy legalább is egy tényleges külső veszély fellépése); majd e külső veszéllyel és a veszély keltette félelemmel való önkéntes és szándékos szembefordulás; végül pedig valamilyen magabiztos hit abban, hogy a jelentkező félelem elviselhető és legyőzhető, a veszély egyszer elmúlik és sértetlenül visszatérhetünk majd a biztonságba. A valamilyen külső veszéllyel való szembenézés során átélt félelem, élvezet és magabiztos remény e keveréke alkotja valamennyi borzongásos élmény (thrill) alapvető jellemzőjét...