Józef Tischner: A dráma filozófiája

˝'A dráma olyan vallás, amelyben az istenek helyén is emberek állnak' - talán így jellemezhetnénk a neves lengyel morálteológus és katolikus filozófus, a pápa közeli tanácsadója és a Szolidaritás egykori lelkésze, J. Tischner drámakönyvét. A szerző Levinas, Buber, Ingarden perszonalizmusának, H. U. von Balthasar dráma-teológiájának örököse, aki az emberi lét egzisztenciális alapadottságában, a Másikkal való találkozásban látja a dráma és az emberi lét drámája közös kulcsát. Minden emberi nyitottság és konfliktus egyetlen közös forrásra, a Szent Valóság és a profán emberi lét feszültségére vezethető vissza; innen nyeri értelmét mindaz, amit köznapi értelemben 'drámainak' mondunk: a jó és a rossz, a szép és a rút, a kísértés, a kitaszítás, a megbélyegzés és az igazolás. Már maga az is 'drámai', hogy az ember képes feltenni a kérdést: 'ki vagyok?', hogy azután a másoknak nekiszegezett 'te ki vagy?' katartikus megmérettetésein, mint drámai helyzeteken keresztül megfogalmazódjon a válasz félelmetes dilemmája: 'áldott vagy átkozott' - e két fogalom közös természete pedig világosan saját alapjára és feltételére, az embernek az őt végtelenül felülmúló Végtelen Valóságra való ráutaltságára mutat. Nem pusztán az a kultúrhistóriai tény igazolja ezt, hogy a dráma eredete az ember szakrális, mitológiai és rituális valóságában van, de az is, hogy minden valódi dráma - az életben és a színpadon is - ugyanoda, a 'borzasztó nagyszerűség' élményéhez vezet vissza. Látszólag esztétikai és morális álruhában, de Tischner gondolatmenetében egy perszonális és fenomenológiai teológia eszméi térnek vissza, amelynek szellemében bevezető megállapításunkat egy továbbival egészíthetjük ki: 'a vallás egy olyan dráma, amelyben az emberek Istennel, istenekkel kerülnek szembe', ez a 'szembekerülés' pedig életük egészét meghatározza. (Horváth Pál)˝ Forrás: MTA Filozófiai Nyitott Egyetem