Bertrand Russell: A hatalom és az egyén

A hatalom és az egyén című művel az olvasó Russell munkásságának egyik legjellegzetesebb és legmeggyőzőbb darabját veszi kézbe. Ezekben a világos, bölcs, komoly, de csöppet sem nagyképű írásokban Russellnek nem az volt a célja, hogy részletesen kidolgozott tervezetet kínáljon a világkormány létrehozásának mikéntjéről, a helyi önkormányzatok reformjáról vagy a szabadságjogok chartájáról, hanem az, hogy rendet teremtsen a zűrzavarban, és megfogalmazzon bizonyos alapelveket. Russell, amint az egy lelkiismeretes logikushoz és gyakorló tanárhoz illik, arra vállalkozott, hogy kifejtse, voltaképpen milyen természetűek is azok a kérdések, amelyeket föl kell tennünk, mielőtt egy ilyen vállalkozásba egyáltalán értelme lenne belefognunk. Russell olyan örök, bár sürgetően fontos témákba vezeti be az olvasót, mint az emberi társadalmak kialakulása és célja, az igazságosság természete és funkciója, a nevelés szerepe és az erkölcsi szabályrendszerek kialakulása, valamint a társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődés mechanizmusai. Eközben egy pillanatig sem veszíti szem elől korának valóságát – a technikai fejlődést, amely egyfelől mind nagyobb lehetőségeket ad az állam kezébe polgárainak ellenőrzésére és engedelmességre kényszerítésére, másfelől az egyéneket mindinkább megfosztja attól a lehetőségtől, hogy ellenállást tanúsítsanak a hatalommal szemben, és amely olyan változásokat idéz elő a fegyverkezésben, hogy ettől kezdve számolnunk kell a helytelen csatornákba terelt agresszió lehetőségével, amely atomháború formájában egész világunkat elpusztíthatja. Észreveszi a hirdetések, a propaganda és a tömegtájékoztatási eszközök területén végbement új fejleményeket is, amelyek azzal fenyegetnek, hogy többé nemigen tudunk vagy akarunk a saját fejünkkel gondolkodni. Mire a hatodik előadás végére érünk, világos képet kapunk azoknak a szellemi, politikai és erkölcsi kihívásoknak a soráról, amelyekkel korunk nyugati társadalmának szembe kell néznie.