Kornis Gyula: A lelki élet. III. kötet

Most, hogy munkám harmadik, befejező kötete lát napvilágot, itt az ideje, hogy beszámoljak azokról az elvekről és szempontokról, melyek művem írása közben szemem előtt lebegtek. A lelki élet tudományos vizsgálata az utóbbi évtizedekben hatalmas lendületet vett, mindig több ágazatra különült el, s ezeknek részletkutatásai évről évre rendkívül nagy mértékben szaporodnak. Természetszerű tehát az a törekvés, hogy ezeknek a kutatásoknak fontosabb eredményeit egységesen, lehető rendszeres teljességben összefoglaljuk. A modern psychologia kérdéseinek és eredményeinek ilyen synthesise irodalmunkból teljesen hiányzik. Posch Jenő értékes müvének (Lelki jelenségeink és természetük. 2 kötet. 1915.) más czélja van: egy alapgondolatot, t. i. hogy a lelki jelenségek mozdulat-természetűek, akar a lelki élet egész területén következetesen végigvezetni; nem rendszeres psychologia kíván lenni, hanem egy sajátos álláspont elvi tisztázása, vagy mint a hatalmas mű alczíme mondja: "egy realista lélektan tervezete." Emellett irodalmunk a lélekbúvárlat terén számos jeles eredeti monographiával és értekezéssel dicsekedhetik (Ranschburg P., Révész G.) s több kiváló mű fordításával rendelkezik (James, Ribot, Bergson, Binet, Claparéde).