José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása

A második világháborút megelőző években műveltebb körökben sűrűn emlegették a "tömegek lázadását" - Ortega könyve Európa-szerte, s nálunk is nagy sikert aratott gondolataival. Az 1930-ban írt, magyarul (Puskás Lajos fordításában) 1938-ban megjelent, majd a következő években ismételten kiadott társadalomfilozófiai esszé, melynek szerzőjére Németh László és Halász Gábor hívták fel a közönség figyelmét, a modern tömegtársadalom ijesztő kritikáját nyújtotta, s vészjelzéseivel a fasizmus és a kommunizmus kettős fenyegetését is jelezte. A "masas", a tömeg mint a modern civilizáció főszereplője és élősdije jelent meg ebben a képben. A művet, melyet antikommunizmusa miatt több mint fél évszázadon át nem adtak ki újra, hiánya legendássá tette - most új fordításban, Scholz László átültetésében jelentették meg. Ortega szerint "Európa erkölcs nélkül maradt", mert a tömegember vette át az uralmat, amely "semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni magát". A fogyasztói társadalom első víziója ez, amelyben a "tömeg a kultúra, a civilizáció alkotta helyet foglalja el". A 20. századi Európa - vallja a spanyol filozófus radikálisan arisztokrata történelemszemlélettel - a régi, az értékekre építő liberális demokrácia helyett a tömegek hiperdemokráciája lett, benne jövőkép nélküli, a technika barbár imádatát, használatát célzó, ám a lényegi tudást, az alkotó értékeket nem ismerő társadalmak jelentek meg. Az éles bírálat, melyet az esszéíró szenvedélye hat át, fel kívánja rázni a kontinenst, és egy új történelmi imperativusszal a nemzetállamokon túltekintő, az értékes elitre építő közös Európát szorgalmaz. S bár szemléletében, érvrendszerében sok a történelmi vonás, a tömegtársadalmak mai amerikai típusú jellemzői, valamint az Európa eszme ismét időszerű olvasmánnyá tehetik ezt a nagy hatású művet.