Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák

Az ókori görögöktől és rómaiaktól varázslatos szellemi örökség maradt ránk. Pais István filozófiatörténész újra napvilágot látó könyve - az "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák" - ebbe a csodálatos kincsesházba kalauzolja el az Olvasót. Benne olyan jeles személyiségek - filozófusok, művészek, tudósok, államférfiak, királyok és hetérák - vonulnak fel, akiket a régi hellének szophosznak, vagyis bölcsnek neveztek. Rendkívül gazdag és lebilincselően színes, egyetlen más magyar nyelvű munkában hozzá nem férhető anyagából megtudhatjuk, hogy ezek a bölcsek ragyogó szellemek és az esetek többségében követésre méltó jellemek voltak. Lapjait forgatva megdöbbenten tapasztaljuk, hogy az antik szophoszok munkássága átfogta az emberi élet teljességét, és olyan elmélyült-árnyalt ismeretekhez vezetett, amelyeket lényegi szempontból mindmáig képtelenek vagyunk túlhaladni. Midőn e bölcseknek az emberi természettel, a társadalommal, az erkölccsel, a neveléssel, a szokásokkal, a szerelemmel, a vallással, a művészetekkel és a megismeréssel kapcsolatos nézeteit olvassuk, úgy érezzük, hogy nem a régmúlt, hanem a jelen gondolkodói szólnak hozzánk, és nem az antik idők embereiről, hanem rólunk beszélnek. A hasonló gyűjteményektől eltérően a szövegeket nem a szerzők időbeli egymásutánisága szerint, hanem tartalmi szempontok alapján csoportosította. Ilyképpen a történetiség látszatát keltő struktúra helyére könnyen áttekinthető, logikus szerkezetet állított. A könyve végére beiktatott és a megszokottaknál jóval részletesebb tájékoztató jegyzetekkel pedig nem csupán újabb ismereteket közöl a szereplő személyektől, bölcseleti iskolákról, fontos fogalmakról, hanem a lényeges történetiséget is megragadhatóvá teszi.