Rozsnyai Ervin: Az igazság paradoxonjai

Husserl a következőképpen cáfolta a hagyományos leképezéselméletet: ha tudatunk leképezi a dolgokat, akkor a képmást meg kell különböztetnünk tárgyi eredetijétől egy képmástudat segítségével, amely magát a különbséget képezi le, majd a leképezett különbséget kell megkülönböztetnünk egy újabb képmástudat segítségével az eredeti különbségtől, és így tovább a végtelenségig. – De vajon törvényszerű-e, hogy a leképezéselmélet a végtelen regresszusba fusson, bizonyítva saját önellentmondásos jellegét? Vagy alkalmas-e rá, hogy meghatározott feltételek esetén az igazság megragadásának eszközéül szolgáljon? Ilyen kérdéseket boncolgat a szerző legújabb könyvében, amelyben megkísérli rendszerezni a dialektikus logika kategóriáit és törvényeit, felkutatni a formális logika ontológiai alapjait, felsorakoztatni és értelmezni a jelzett problémákhoz kapcsolódó paradox jelenségeket a módszertan buktatóitól az idő ellentmondásosságán át a halmazelméleti antinómiákig.