Bibó István

Nagyot változott a világ a bibói életmű körül. Ma már minden egykori írása megjelent, sok minden előkerült a kéziratos hagyatékból is, szinte egyetemi nagyüzemmé nőtte ki magát a Bibó-magyarázat, tudományos konferenciákon és politikai publicisztikákban ütköznek meg egymással a különféle interpretációk.
Kell ennél több? Igen, kell. Kellene. Nem is több, hanem valami más. Mindenekelőtt annak bizonyossága, hogy szavai végre eljutottak azokhoz; akikhez egész életében szólni kívánt: a politikacsinálókhoz. De sajnos nem ez a helyzet. Nincsen ma úgyszólván egyetlen politikus sem, akiben megvolna a bibói szemlélet legfontosabb vonása: a pártatlanság, az elfogulatlanság. Ő ugyanis világéletében elutasította a „ki kit győz le” agresszív (s egyben önpusztító) elvét; minden helyzetben – bölcsen – a nem zéró összegű játszma ethoszából indult ki. S hogy valóban nemcsak szép, mert de bölcs is ez az alapállás: ezt ma már mindenki tudja, aki egy kicsit is képes túllépni e mai kocsmán. Ha elfogulatlanul olvassuk, Bibóban az egyik legkorszerűbb – s egyben sajnos, legidőszerűbb – politikai gondolkodót fedezhetjük föl (újra) magunknak.