Szenci Molnár Albert: Discursus de summo bono (Értekezés a legfőbb jóról)

A "Discursus de summo bono"Szenci Molnár Albertnek, a magyar késő reneszánsz egyik legnagyobb alakjának utolsó fordítása. A mű koncepciója - az igaz, teljes és állhatatos jelzőjű legfőbb jó keresése a világi javak között, a világi javak elvetése és a legfőbb jó transzcendenciába utalás - a XVI - XVII. századi egyre erősödő refeudalizációs társadalmi környezetben élő, csalódott, kiábrándult polgárság tudatának kivetítődése. Az értekezés ugyanakkor Világtükörnek is tekinthető, melyben példák hosszú sora igazolja a lényegében egészen Boethiusra visszavezethető sztoikus mondanivalót. Szenci Molnár Albert klasszikusan letisztult prózája, a versidézetek kitűnő átköltése teszik a művet élvezetes olvasmánnyá.