Aldous Leonard Huxley: Visszatérés a Szép új világhoz

Amikor 1931-ben napvilágot látott a Szép új világ, sokan egy groteszk vagy valószínűtlen jövő látomásának tekintették. Napjainkban azt láthatjuk, hogy nem egy jövendölése megvalósult, mégpedig jóval hamarabb, mint azt a szerző gondolta volna. A világra ma sötét árnyékot vető hidrogénbombát leszámítva, az író az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet, a túlnépesedésre és a túlszervezettségre. Véleménye szerint a túlnépesedés elkerülhetetlenül a totális államhoz, az pedig okvetlen az emberi elme befolyásolására máris rendelkezésünkre álló módszerek káros alkalmazásához vezet. Huxley elénk tárja, hogy e módszerek némelyikét manapság hogyan vetik be. Az agymosásig ugyan még sem itt, sem az Egyesült Államokban nem jutottunk el, de a Nagy Üzlet és a politikai propagandisták már jelentősen előrehaladtak a ,,pszichológiai rabszolga-kereskedelem” megalapozása terén. Az agymosás, „kémiai meggyőzés”, tudat alatt befolyásoló reklámok, az alva tanítás mind olyan Szép új világbeli eljárások, amelyek ma az egyén szabadságát veszélyeztetik, értékrendszerét pedig a „kiterjedt tömegkommunikációs ipar” fenyegeti, amelyet „sem az igaz, sem a hamis nem érdekel, csakis az irreális.” A Visszatérés a szép új világhoz, amely megkérdőjelezi az önelégültséget és az álságos társadalmi erkölcsiséget, szilárd hangon arra kéri az emberiséget, hogy addig tanuljon meg szabadnak lenni, amíg nem késő.