Michel Eyquem de Montaigne: Esszék

"Az egyik ember azért panaszkodik, hogy a dicsőségének útját töri ketté a halál; sír a másik, hogy meg kell halnia, mielőtt férjhez adta volna lányát, vagy felnevelte volna gyermekeit. Ez feleségét sajnálja magára hagyni, másik a fiát, életének támaszát és örömét. Én ebben a jelen órában készen vagyok, és ha Istennek úgy tetszik, minden bánat és szánakozás nélkül megyek el... Feloldok minden kötést, elbúcsúzom mindenkitől, magamat kivéve. Soha ember tisztábban és teljesebben nem készült még itthagyni a világot. Ha hivatásos könyvszerző lennék, szerkesztenék egy kimutatást a halál különböző nemeinek magyarázatával. Aki az embereket meghalni tanítja, az az életre neveli őket."