"A filozófiai rendszerét életével példázó Spinoza mindig nyílt állásfoglalásra késztette az utókort. Goethe azt írta fő művéről: „Ha zavarodottság fog el, újraolvasom az Etikát.” A senkit nem kímélő, éles szemű és maró tollú Heine így ír e műről: „Ilyen gondolatok előtt megrendül a lélek, miként az élő nyugalmában mérhetetlen természet láttán.” Velük szemben Nietzsche „magányos betegnek” nevezte Spinozát, s racionalista Etikáját a „félénkség és gyengeség maskarájának” tartotta.
Ezek a lelkesen dicsérő és hevesen elítélő álláspontok Spinoza következetesen felépített filozófiájának erejét bizonyítják, annak a filozófiának az erejét, amely megszüntette az anyag és a szellem kettősségét, és kérlelhetetlen racionalizmusának korlátai ellenére az emberi értelem diadala volt a középkori vallásosság felett."