Hasbeszélő a gondolában. A tartóshullám antológiája

Hogy senki se vádolhasson bennünket történeti tájékozatlansággal, ezúton közöljük, hogy van tudomásunk Platónról, illetve a szokratészi módszerről, tudjuk, hogy az ókortól napjainkig számos filozófus és természettudós írt dialógusokat, hogy számos vallás (és nemcsak vallás) katekizmus vagy káté formájában rögzíti a legfontosabb tudnivalókat, hogy minden tanítás és tanulás egyszersmind dialógus is, hogy mindenfajta dráma és a hangosfilmek túlnyomó része dialógusra épül. Továbbá olvastuk Eckermann beszélgetéseit Goethével, Janouchéit Kafkával, Pilinszkyéit Sheryl Suttonnal, Balázs Béla dialógusát a dialógusról, Hemingway és Schwitters idevágó írásait, Hamvas Béla öninterjúját, Hegyi Béla kis kötetét a beszélgetésről és még néhány alapvető munkát a tárgykörből.
Azok számára, akiket a téma határterületei is érdekelnek, legyen szabad néhány ötletet adnunk, pusztán címszószerűen: vita, veszekedés, verekedés, párbaj, sakk (és mindenfajta játék, sport, vetélkedés stb.), tánc, szerelmi vallomás stb., gyónás, kihallgatás, vallatás, bírósági tárgyalás, levelezés, telefon, telex, rádiótelefon, számítógép, kommunikáció az állatvilágban, kommunikáció az élő és az élettelen természettel, telepátia, hipnózis, gesztusnyelv, tükör.
Végül néhány szó kötetünk címéről. Az, hogy „Dialógus”, túl egyszerű és semmitmondó lett volna, jobb viszont nem jutott az eszünkbe. A „Hasbeszélő”-t végül Sylvére Lotringertől kölcsönöztük, mert egy (ön?) interjú keretében gyönyörűen fejti ki az Én-Te kapcsolat némely visszacsatolásait. (A szó esetleges pejoratív, frivol vagy humoros mellékzöngéit természetesen vállaljuk és öniróniánk, valamint ilyen esetben megengedhető blickfang-igényünk velejáró következményének tudjuk be.) A „gondolá”-val kapcsolatban mindenekelőtt az Erdély Miklóssal készített mélyinterjúra hívjuk fel az olvasó figyelmét, valamint a hivatkozunk, de nem akarjuk elhallgatni Velence irányában megnyilvánuló mélységes vonzódásunkat sem.
 

Az első kb. 80 oldal elválik a könyvtesttől.