Rózsa Erzsébet: Heller Ágnes, a fronézis filozófusa

A kötet Heller Ágnes filozófiai munkásságát vizsgálja a hatvanas évek elejétől az 1977-es emigrációig. Ez az időszak a Lukács-tanítvány Heller emancipálódásának korszaka; a lukácsi marxizmus reneszánszának koncepcióját, ennek a nembeliségre kihegyezett tételét Heller megváltoztatja, s a nembeliség problematikáját annak megszemélyesíthetősége felől gondolja el. Ezt a paradigmamódosulást a korszak alapműveiben, a mindennapi élet című monográfiában, az ehhez kapcsolódó tanulmányokban, A reneszánsz ember című könyvben és Az ösztönök - Az érzelmek elmélete című kötetben követi nyomon a szerző. Hermeneutikai módszert alkalmaz, elsősorban abból a célból, hogy a helleri művek maradandó, értékálló gondolatait kimutassa. A mindennapiság helleri fenomenológiája, a reneszánsz filozófiai antropológiája és kulturális hermeneutikája, az ösztönök és az érzelmek mint az antropológia tudástartománya, valamint a filozófiai antropológia dekonstrukciója azok a gongolati csomópontok, amelyek köré az elemzés rendeződik. A helleri filozófia diszciplináris, architektonikai és retorikai sajátosságainak vizsgálata egészíti ki az elemzés előbbi szempontjait.