Dévény István: Sören Kierkegaard

"Ha tőle függött volna, Sörén Kierkegaard meghiúsít minden, személyével és írásaival foglalkozó tanulmányt, könyvet, filozófiai vagy teológiai vitát, kis- és nagy-doktori értekezést, egyetemi professzori előadást, szemináriumot, évfordulókra való emlékezést, konferenciát. Naplójegyzete 1852-ből, élete utolsó szakaszából: "Ha egy docens ellophatná gondolataimat, elsőrendű sikert vívhatna ki magának. Tudom, hogy eljön az idő, amikor másként fognak fölöttem ítélkezni, mint ahogy azt kortársaim teszik. Azt viszont tagadom, hogy ez a későbbi kor emiatt értékesebb lenne." Kierkegaard filozófiájának központi problémája: "Hogyan kerülök kapcsolatba én mint létező szubjektum Istennel?" Filozófiája középpontjában az ember áll: "Az ember: szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony. Az emberi élet nem adottság, hanem feladat, amit meg kell oldani." Részlet az előszóból