Friedrich Schiller: Tantalus vagy az ember jövője

"Inkább elébe vágok a felületes kritikusoknak, akiknek művem végkövetkeztetése nem tetszik, semhogy pesszimizmussal vádoljanak. Az ő szemőkben e vád talán kevésbé súlyos, mint az, hogy a könyvem nem tetszik. Ennek ellenére érdemes reámutatni arra, hogy nem logikus dolog pesszimizmussal vádolni valakit, mikor a bizonyítás folyamán az igazságot nem keresheti más úton, továbbá arra, hogy bár a „Tantatus” tárgya a „Daedalus és Icarus”-éval általánosságban megegyezik, végkövetkeztetése mégis sokkal kevésbé pesszimista, mint ezeké. Kézzelfoghatóan kimutatta ugyanis, hogy azok a bajok, amelyek az emberiséget a fövőben fenyegetik, semmi esetre sem elkerülhetetlenek. Ha azoknak a módszereknek kimutatását, melyek segélyével az emberiség kikerülheti végromlását, azért nevezzük pesszimizmusnak, mivel az emberiség nem él velük, akkor azt hiszem optimizmus kell ahhoz, hogy készakarva, nyitott szemmel rohanjunk egy szakadék felé s arra számítsunk, hogy valami csoda megment bennünket. Valóban ilyen meggyőződésre kell Jutnunk, ha ma az emberiség ügyét szemléljük."