Heller Ágost: A physika története a XIX. században. I-II. kötet

Gondolkodásunknak a tudományok első korszakaiban megállapított eszközei sorában van egy, mely, mióta a jelen század első évtizedeiben ujra felkarolták, hatalmas eszköznek bizonyult ismereteink rendezésére és bővítésére. A gondolkodás ez eszköze az «evolutio» termékeny eszméje. Megfelelője a mennyiségek birodalmában az infinitesimalszámítás, a mely immár két évszázad óta ad lendületet a mathematikai módszerekkel megközelíthető tudományoknak.
A fejlődés menetét az érzékek világában számtalan esetben az események beláthatatlan sorozatán figyelhetjük meg, de észlelhetjük a saját gondolkodásunk világában is, midőn valamely tárgyról szerzett ismeretünk történetét szemügyre vesszük. A természeti tüneményekről való ismeretünk, a physika története csak a legujabb időben lépett azon problémák körébe, melyek behatóbb tanulmány tárgyát alkotják. A physikai főfogalmak és főbb elméletek fejlődéséről való nézetek csak lassan tisztulnak és a feladat megoldásától ma még nagyon távol állunk. A mi pedig magának a feladatnak fogalmazását illeti, azt röviden következő szavakban fejezhetjük ki: Adassék elő azon nézetek, fogalmak és elméletek fejlődésmenete, a melyekből a természettüneményekről való ismeretünk keletkezett. Kijelölendő, hogy miként merülnek fel az egyes eszmék, melyek a felállított elméleteknek mintegy magvát teszik.